Őszinte vonaton utazni,
annyi mint veszíteni.
Veszítsd el normád
és hagyományod,
bármilyen állapotba
is kerülsz.

Veszítsd el mielőbb
magadat is,
hibázó népedért
vezekelve.

Elég a hullacsonkoló
hagyományból!

El a normától,
el a normától!

Ameddig kezelhető.

Kalapozó

Apámnak sose volt kalapja.
Nem érezte szükségét, hogy legyen.
Nem volt már divatja akkoriban,
és amúgy sem igen szerette
a kalapot.

Én sem hordtam kalapot sokáig,
mégis vettem egy napon magamnak,
mivel túl akartam tenni valamivel apámon,
ha mással nem, hát egy kalappal.

Apámnak továbbra sem volt kalapja,
csak nekem volt kalapom akkoriban.
Az én kalapomnak viszont nem volt
apja.

Apám így kalap nélkül volt Apa,
a kalapom apa nélkül volt
kalap, én pedig kalappal voltam
Nem-Apa.

Egy kalap nélküli Apa,
egy apa nélküli kalap,
és egy Nem-Apa kalappal
persze nem könnyen
tehető bele egy kalapba,

de még mindig jobb, mintha
Apa kalapjában kellett volna
apámmal, a Nyugati aluljárójában
kalapoznom.

Mondd, Te kinek ajánlanád soron következő

köteted?

- Valaki másnak.

- A hallgatásnak.

- Az előző éjszakának.

- Az árvaságnak.

- Bármelyik állapotnak, amiben vagyok.

- Az egész országnak,  miként a nagyok.

- A feledésnek.

- Isten bárányának, csak úgy etetésnek.

- Felőlem  bárki lehet,  csak olvasson el.

- Nem ajánlom senkinek, mivelhogy nem írok.

- Ha tudnám is azt, most még titok.

- Kedves feleségemnek, miként az előzőt.

- A szabadság pátoszának, ami felőrölt.

- Nekem végül is mindegy.

- Szegény József Attilának.

- Kérdezd meg inkább az anyádat!

- A riói karneválnak.

- Az utolsó szalmaszálnak.

- A  koponyámnak.

- Csak olyan valakinek, aki ezt megköszöni.

- Azt hiszem, mégis inkább a hallgatásnak.

máshova megy

Németh Bálintnak

aztán kifordul valami
ajtón és onnantól
máshova megy

máshova megy
miután kifordul

ezt állítom vagy
inkább csak
remélem

és talán ő is azt reméli
hogy én remélem

hogy kifordul valami
ajtón és onnantól
máshova megy

máshova megy
miután kifordul

aztán ki tudja
hány percet
fog még gyalogolni

és ki tudja hány
perc lesz amíg odaér

az aki kifordul valami
ajtón és onnantól
máshova megy

máshova megy
miután kifordul

merthogy kifordul
magából az kurvaszent

aztán ki tudja hány
percet fog még
gyalogolni

ha a kezdődobás nem jó

legyél  a higgadt parizer -

van miből választanod

ha szükség van rá

akkor

huszonöt év kellett, hogy rájöjjek:
minden egyenes görbe.
majd további kettő, hogy megértsem,
a görbéből nem lehet egyenes.

hogy nem lehet kiegyenesíteni magyarán.

azóta kevesebb kétellyel
nézek a tükörbe.
mióta utolsó tévhitemet
is legyőztem.

hogy az egyenes görbe.
mert rá kellet jönnöm, hogy nem lehet az.
mert az egyenes egyenes,
a görbe meg görbe.

valódi fogódzót veszítek így.
nem középiskolás fokon remélem,
hogyha másért nem,
ezért volt érdemes tanulni.

ezért a tévhitért:
hogy az egyenes görbe.
vagyis, hogy egyenes.

ha felnövök orvos leszek,
mások légvárait kiszúró.

Szembejött velem egy görög,
majdnem euklideszi overálban.
Szembejött velem és köszönt;
"Mondd: Hová mész Határállat?"

Mondtam neki, hogy Tökölre,
ott fogok megszűnni jövőre.
Ezt mondtam, ő meg mosolygott.
Majd jelezni fogja a felettesének.

Az Eredő ember keresi magában a helyét,
szeretne megállapodni valamiben.
Túl a Nátha-folyón  és a Himlő-hegyen,
önmagát keresi magában az Eredő ember.

Fejéből kirepül egy „véletlen-galamb”,
elképzelt rokonok felé száll.
Mintha agyam helyén volna a szíve,
keresi magát bennem az Eredő ember.

Ideje volna menteni valamit a múltból,
befejezni végre egy befejezetlen szívet.
Keresem magamat az Eredő emberben,
hogy vén vénájában én lehessek a vér.